freya north mindent anyánkról

OMG!
Na ez botrányosan szar volt. Vannak azok a könyvek, amiket nem tudsz megmagyarázni, hogy miért veszel meg és miután rájöttél, hogy kurva szar, azt, hogy minek olvasod tovább. Nekem most (talán) van mentségem mind a két dologra.

Valami könnyű nyári limóra vágytam, csajos téma és laza sztori, kissé megspékelve valami romantikával persze. Írónőről sose hallottam, de tetszett a borító, a történet beleilett az elképzelésembe, szóval megvettem.- 1st bad move

A könyv egyébként vaskos, igazi vízparti olvasmánynak igérkezett. Hozta is szépen a szokványos kliséket, egymás után, minden szemrebbenés nélkül. Mégis annyira semmitmondó tudott maradni, hogy alig haladtam vele. Aztán beteg lettem és két napig nyomtam az ágyat. Egyszerűen muszáj volt elolvasni. De nagyon rossz. Fájt az olvasása. 2nd bad move

Szóval most épp azért, hogy e fenti két bűnért vezekeljek, megírtam ezt a bejegyzést, hogy mindenkit elrettentsek ettől a borzalmasan unalmas és unalmasan borzalmas könyvnek látszó tárgytól.

(Bocs, hogy a sztorit nem is említettem, de annyira rossz, hogy nem is érdemes)

pedro juan gutiérrez trópusi állat

Igen! Végre egy könyv amit élveztem az első perctől az utolsóig. Életszagú és ezt most tényleg szó szerint értem. A történet Kubában játszódik, egy anyagilag lecsúszott író mindennapjairól szól. Pedro Juan elvisz minket a legbüdösebb nyomorba,ahol emberek laknak. Érezhető a kakaszag, vagy ne legyünk ennyire finomak a szarszag amibe keveredik egy kis vér és tömény spermaszag is. Na ezt a kellemetlen/kellemes szagot csapja a pofánkba az író. És jó! Ez az az érzés, hogy annyira fáj, hogy az már jó.  Fertő ahol egy mulatt démon, Gloria, a társa. A nő, aki egy ribanc és mindenre kapható, mégsem ítéli el az olvasó, nem is sajnálja, bár kemény az élete. Egy valódi, hónaljszagú, szexőrült vad. Együtt kurválkodnak. 

Hova vezet az élet? Ha úgy élünk, mint a vadak, nincsenek korlátok, bármit megtehetsz. Persze csak olyan bármit, ami nem kerül pénzbe. Vagy legalább is nem túl sokba. Pedro Juan is érzi a kérdés súlyát. Nyomasztó. Elvárásoknak kell/kellene megfelelni. Komolyságot kérünk, elmúltál már 20 éves Pedrito!

Hősünk tehát felkerekedik és munkaügyben Svédországba megy. Persze várja Agnes, a svéd szerető. De hamar rá kell jönnie, hogy a hűvös svéd levegő nem passzol az ő vérmérsékletéhez.

Amitől igazán magávalragadó a történet, az az a tény, hogy Pedro Juan bárki lehetne közülünk. Bárki, aki át tudja, bírja adni magát az életnek a testiségnek, a piálásnak annyira amennyire főhősünk. Nem kéne harcolni ellene.a belső ordító (vad)állat ellen. Lehet, hogy boldogabbak lennénk. De szabadabbak mindenképp.

Coelho 11 perc

Jaj...jaj..és megint csak jaj. Bevallom őszíntén, hogy előítéletekkel telve vágtam neki ennek a könyvnek, de nagyon reméltem, hogy csalódni fogok. Nem így történt. Mi a titka ennek a faszinak? Mi az, ami annyi embert vonz Coelho könyveihez, stílusához? Szerintem szar. Majdnem olvashatatlan. Műbölcselő. Persze egyetlen könyv alapján nem kellene megítélni az egész életművet, de ezután elég valószínűtlen, hogy újra a kezembe tudok venni egy Coelhot.

A szerző szerint 'Van könyv amely álmodni hív, és van amely megmutatja a valóságot'.  A 11 perc a valóságról szól-szerinte. Olvasod és olyan mintha egy üvegen keresztül néznéd. Nem érzel szagokat, nem hallasz hangokat, pereg egy némafilm. Számomra semmi köze nincs a valósághoz, de megjegyzem álmodni sem hív.

A történet egy fiatal lányró,l Mariról szól, aki nem egy lángész, átlagos kiscsaj. Mire vágyik? (Na mire vágyhat Coelho papi szerint?) Hogy gazdag férjet találjon, szép élete legyen. Ezért utazik Genfbe,elég kiszámítható módon, és milyen meglepő kurva lesz belőle. Hatalmas csavar! Hozzáteszem, Mariska, csalódott a szerelemben...de ha elolvassátok kérlek hangosan röhögjetek, mert ez a csalódás annyira életszagú!!!Eszembe jutott róla az ovis szerelmem, aki az általánosban is a szerelmem volt, mivel egy osztályba jártunk. Rendszeresen hazakisért biciklivel és ezalatt egyszer sem szóltunk egymáshoz. Ettől azonban még nem csalódtam a szerelemben. Tudom, most azt mondjátok Marinak később is voltak csalódásai. Na ja, csak  Coelho egyik szerelmi csalódást sem tudta hitelesen megírni. Mondjuk inkább azt, hogy megemlíti őket. Pedig ez minden cselekmény alapja és mozgatórugója- a szerelmi csalódás, vagy a csalódás a szerelemben.

Mari szépen csendben bölccsé válik Genf kuplerájaiban. Nagy megmondóvá, nagy kivülállóvá. A kurvák kurvájává, mindenkinél okosabbá. Csakhogy a nagy jellemfejlődés, átalakulás megint annyira elnagyolt, hogy ezáltal hitelten. És végül megtalálja a szerelem. A szent szerelem-bocsánat! Ez fogja a mi Marinkat visszavinni a jó útra?Kezdődik a tündérmese?Lehet még ennél is rosszabb? Sajnos a válasz: igen!
Minden van itt kérem. Vívódás, gyötrődés, tantrasex és  végül fájdalmas búcsú. És hogy teljes legyen a kép a párizsi repülőtéren a hősnő nyakába borul a faszi, a szent szerető. (Bárki hozzáteheti a naplementét, rózsaszín felhőket és nyálas zenét aláfestésnek.) A giccs az giccs. Csak valamiért reméltem, hogy ennyi ember nem tévedhet.