pedro juan gutiérrez trópusi állat

Igen! Végre egy könyv amit élveztem az első perctől az utolsóig. Életszagú és ezt most tényleg szó szerint értem. A történet Kubában játszódik, egy anyagilag lecsúszott író mindennapjairól szól. Pedro Juan elvisz minket a legbüdösebb nyomorba,ahol emberek laknak. Érezhető a kakaszag, vagy ne legyünk ennyire finomak a szarszag amibe keveredik egy kis vér és tömény spermaszag is. Na ezt a kellemetlen/kellemes szagot csapja a pofánkba az író. És jó! Ez az az érzés, hogy annyira fáj, hogy az már jó.  Fertő ahol egy mulatt démon, Gloria, a társa. A nő, aki egy ribanc és mindenre kapható, mégsem ítéli el az olvasó, nem is sajnálja, bár kemény az élete. Egy valódi, hónaljszagú, szexőrült vad. Együtt kurválkodnak. 

Hova vezet az élet? Ha úgy élünk, mint a vadak, nincsenek korlátok, bármit megtehetsz. Persze csak olyan bármit, ami nem kerül pénzbe. Vagy legalább is nem túl sokba. Pedro Juan is érzi a kérdés súlyát. Nyomasztó. Elvárásoknak kell/kellene megfelelni. Komolyságot kérünk, elmúltál már 20 éves Pedrito!

Hősünk tehát felkerekedik és munkaügyben Svédországba megy. Persze várja Agnes, a svéd szerető. De hamar rá kell jönnie, hogy a hűvös svéd levegő nem passzol az ő vérmérsékletéhez.

Amitől igazán magávalragadó a történet, az az a tény, hogy Pedro Juan bárki lehetne közülünk. Bárki, aki át tudja, bírja adni magát az életnek a testiségnek, a piálásnak annyira amennyire főhősünk. Nem kéne harcolni ellene.a belső ordító (vad)állat ellen. Lehet, hogy boldogabbak lennénk. De szabadabbak mindenképp.